2021.11.07
Az érzés
Már tudom, mi az, mit a porban találtam,
hova piszkos körmű ujjak rótták játszva,
karcolták naptól fénylő kavicsok közé
értelmét a létnek, Istentől megáldva.
Nevető lelkű gyermek hintette magvát
az áhított szónak, mit most eltapostam,
pironkodva térdeltem én is a porba,
s görcsös ujjaimmal legott javítottam.
Milyen ezt érezni? Érezni fenséges.
Meleg zsibongás a mellkasomon belül,
miként puha bársony, átöleli lelkem,
s ez érzéssel a mennyország rám települ.
Kedvesen piszkos arc, csillogó szemtükrök,
bennük láthattam meg, honnan az eredet,
mosollyal nézett rám, leguggolt a porba,
és annyit írt nekem, annyit csak: szeretet.
