Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szerelmes oldódás



Nézem szemed, benne a táncoló fényeket
S a bujkáló bánatot mosolyod mögött,
Szelíd szótlanság mellettünk helyet keresett
Átölellek; lennék napfény felhők fölött.


Fogom a kezed, érzem reszkető ritmusát
Andalgó véremmel lágyan csitítalak,
Pirosló ajkad bágyadtan érinti arcom,
Én szerelmes szavakkal megvidítalak.


Csillogón tekintsz rám, lelkünk újra megpendül,
Szívünk megdobban, oly’ varázsos pillanat,
Miként bársonyos légben az avarszagú ősz,
Úgy állunk egymásnak a csillagok alatt.


Karomban pihensz, s nézel rám sóhajnyi vággyal,
Szeretve vigyázom minden mozdulatod,
Hagyjuk az időt most, hadd múljon kedvesem,
Tiéd vagyok mindig, ha te is akarod.




 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Miriam - ***

2014.10.18 18:06

Szép és meghitt pillanatokat őriznek a sorok... nekem az utolsó versszaka tetszett a legjobban :)

Dorian - Re: ***

2014.10.18 22:35

Örülök a szavaidnak Miriam, köszönöm! :)