Amikor először ért hozzám, behunytam a szemem. Legalább erre az éjszakára el akartam felejteni, hogy fizettem azért, amit otthon nem kapok meg. Ruhátlanul feküdtem az ágyon. Elképzeltem, hogy szerelmem keze simít végig rajtam és máris éreztem ágyékomban a szűnni nem akaró lüktetést. Nem akartam látni a kíváncsi tekintetét. Tudtam, hogy sok ilyet látott már, hiszen ezzel foglalkozik, de hagytam, hogy olyan érzések uralkodjanak el rajtam, mint amikor az első szexuális aktusom átéltem…

   Elég sok pénzembe került, hogy ne csak egy óra hosszat töltsön nálam, mert nem szimplán rámászni akartam, hanem szeretkezni egy nagyot, ami nálam nem a testi érintkezéssel kezdődik és nem is azzal ér véget. A telefonban megbeszéltük, hogy ha jól kinyitom a pénztárcámat, akkor bármilyen igénnyel előállhatok. Azt akartam, hogy úgy jöjjön el a lakásba hozzám, mintha a szerelméhez jönne. Rábíztam, hogyan színészkedik, csak számomra tökéletes legyen és akkor nem leszek hálátlan. Igaz, kialkudtuk a díjazást, de szándékomban állt busás felárat fizetni, ha pozitívan áll hozzá minden ötlethez, ami csak eszembe jut. Otthon is sok ötletem támad az ágyban, de a feleségem elutasítását már megszoktam. Amikor időnként kölcsönkértem a lakást a barátomtól, tudta, hogy csupán pásztorórákra fogom használni, nem pedig arra, hogy itt aludjak, ha elhúzódik a tárgyalás és aznap már nem érek haza. Az otthoniak mindezt természetesen nem sejtették. Egyszer említettem, hogy szívesen vennék egy lakást valahol ebben a városban, de akkor elhessegettem a gondolatot, hiszen nem volt rá elegendő pénzem. Aztán, ahogy a feleségem és köztem a gondok sokasodtak – főleg az ágyban -, úgy döntöttem, igénybe veszem a barátom segítségét.
   Már korán a lakásba mentem és igyekeztem mindent úgy elrendezni, hogy a partnerem érkezésekor tökéletes képet mutasson. A bejárónő kitett magáért. A mai napon különösen ügyelt a tisztaságra. Tudta, hogy milyen alkalomnak ad otthont a belvároshoz közeli lakás. Szépen megterített az étkezőasztalnál. Az étkészlet kifogástalanul tiszta és csillogó volt. A tányérok és poharak ragyogtak. Úgy félóra múlva kell megérkeznie a megrendelt ételnek. Bementem a fürdőszobába és a jakuzzi hőfokszabályzóját kellemes, meleg hőmérsékletre állítottam. A nappaliban még egyszer körülnéztem és igyekeztem csitítani a saját türelmetlenségem. Kivettem a táskából a notebookot és kinyitottam. Rákapcsolódtam a világhálóra és újból megnyitottam az oldalt, ahol a leendő partnerem fotóját megtaláltam. Ismét csak nézni kezdtem és miközben szép alakját mustráltam, felütötte fejét bennem a feszültség, amit ő hivatott oldani, ha meg akar dolgozni a pénzéért. Lenyűgözött a barna haj, a barna szem és a latinos arcvonások. Már most szabadjára engedtem a fantáziám és elhatároztam, hogy – tőlem szokatlan módon – ezt a nőt ma éjjel mégiscsak használni fogom. Igen használni. Azt akartam, hogy tegyen a kedvemre. Ez a dolga. Cserébe nem csak pénzt fog kapni. Nem fogom éreztetni vele, hogy szolgáltatást várok tőle. Nem is olyan. Nem az utcán űzi a hivatását.
   Amikor megjött az étel, bevitettem a konyhába és pénzt nyomtam az ételfutár kezébe. Elégedetten nyugtáztam, hogy megint a legjobb helyről rendeltem a legjobb ételeket. Mindent a hőntartó dobozokban hagytam - ráérek foglalkozni velük, mielőtt megérkezik a nő. 
   Újból a gépem elé ültem és isten tudja hányadszor, elolvastam a partner adatlapját. A középkorúság felé haladó szépség valószínűleg sok klienssel büszkélkedhet. Ránézésre megéri a pénzét, de majd kiderül, valóban meg is tudja-e szolgálni. Míg ezekkel a gondolatokkal és egyre vadabb fantáziámmal birkóztam, eltelt az idő. Tíz perc múlva nyolc óra. Mindjárt itt lesz.
   A konyhában a dobozokat a mikrohullámú sütőbe tettem, majd lassú melegítésre állítva, bekapcsoltam. Bőven volt időm, amíg lecseng az ideje, így addig is a jakuzzi körül mécseseket helyeztem el. Az étkezőasztalra is gyertyákat tettem, de még nem gyújtottam meg őket. Az elektromos illatosítók keleties aromákat eregettek a levegőbe. A lámpák fényerejét a szabályzókon lágyabbra állítottam és a lakásban máris kedves, romantikus hangulat uralkodott.
   Megszólalt a kaputelefon csengője. A falon lévő panelhez léptem és a kisméretű monitorra néztem. Megnyomtam a gombot, amivel a ház kapuját nyitottam ki. Tudta, hova kell jönnie, mert a telefonban elmagyaráztam neki. Tulajdonképpen a tetőn voltam. Itt ez az egyetlen lakás van csak és meglehetősen nagy – és drága. Meggyújtottam a gyertyákat az étkezőasztalon és vártam. Néhány pillanattal később meghallottam a csilingelést, ami a vendég érkezését jelentette.
   Amikor kinyitottam az ajtót, ott állt előttem a nő. Mit nő – NŐ. Nem akartam bárgyún állni és legeltetni a szemem, de nem akartam megmozdulni. Gyönyörű volt. Hosszú, hullámos, barna haja a vállaira omlott és barna szemei vidáman csillogtak a hosszú szempillák alatt. Finoman sminkelt arca szép volt és karcsú alakján nagyon jól mutatott a drapp színű kosztüm. Szerény ékszereket viselt. Megjelenése egyáltalán nem volt hivalkodó. Biztos voltam benne, hogy aki nem tudja, mivel foglalkozik, sejtése sem lehet arról, hogy ezzel keresi a pénzét. Behívtam a lakásba és figyeltem, ahogy a tűsarkúban végigkopog az előszobán. Becsuktam az ajtót és utána eredtem. Csak ekkor köszönt. Átölelte a nyakam és szájon csókolt. Kamaszkoromból emlékeztem még az illatosított szájfényekre, amiket előszeretettel nyalogattam le az éppen aktuális csajom szájáról. Ilyen illatot éreztem most is és isten bizony tetszett. Ledobta a cipőjét és a nappaliba lépett. Épp csak körülnézett és máris beszélni kezdett. Elmondta, hogy milyen jó napja volt, szavaival képeket alkotott néhány jelenetről, ami történt vele, végül pedig megjegyezte, hogy nagyon várta a találkozást.
   Ledobta magát a bőrkanapéra, rám nézett és megszólalt.
   - Drágám, kérhetek egy kis ásványvizet?
„Persze, hogy kérhetsz drágám” – gondoltam magamban és a bárszekrényhez mentem. Mi az, hogy „drágám”? Míg odavittem neki a buborékokkal gyöngyöző ásványvizet, eszembe jutott; hiszen szerepet játszik. Most én vagyok a szerelme. Én akartam így.
   Odanyújtottam neki a poharat.
   - Tessék drágám, de nem innál valami mást?
   - Nem köszönöm! – belekortyolt a vízbe. – Szomjas vagyok.
  Kevertem magamnak egy italt és leültem mellé. Beszélgettünk mindenféle dologról és örömmel nyugtáztam, hogy remek társalkodónő. Bármit kérdeztem vagy mondtam, mindig tudott válaszolni vagy határozott véleményt formálni. Igazán kellemes társaság volt. Kis idő múlva már nem is éreztem olyan idegennek. Felálltam és járkálva meséltem neki valamit. Ő levetette a kabátját és figyelmesen hallgatta a monológomat. Vállpánt nélküli ruhája kellemesen feszült a mellein, én pedig egyre csak próbáltam a mondókámra koncentrálni, hogy ne szúrjon szemet a vizslatásom.
   Amikor észrevettem, hogy többször az étkezőasztalra pillantott, letettem a poharam és felé nyújtottam a kezem.
   - Gyere, vacsorázzunk!
   - Jövök – válaszolt örömmel, miközben megfogta a kezem. – Farkaséhes vagyok.

   A vacsora finom volt, a borok nemkülönben és a kellemes zene, ami halkan szólt a hangfalakból, csak fokozta bennem a vágyat a nő iránt. Nem akartam türelmetlennek látszani, bár tudtam, hogy bármikor kezdeményezhetek, hiszen tulajdonképpen azért van itt. Beszélgetésünk a szexre terelődött és nem bánta, hogy tréfálkozom vele. Jókedvűen nevetgéltünk egy-egy csiklandósabb megjegyzésünkön. Természetesnek vette a témát és könnyedén csevegett róla.
   Úgy alakult, hogy végül nem én kezdeményeztem. Látta rajtam, hogy egyre inkább kívánom és úgy tűnt, nem akar tovább csigázni. Csevegésünkben épp egy kis szünetet tartottunk, így hát felállt, megkerülte az asztalt és a hátam mögé lépett. Nem fordultam hátra, de éreztem, ahogy könnyű kezei leszállnak a vállaimra. Nagyon természetes érzés volt. Talán túlságosan is az. Mintha velem élne már évek óta és minden este megtette volna. Finoman masszírozni kezdte a vállaimat, én pedig letettem a kezemből a poharat. Hátrahúzott a támlához, aztán előrenyúlt és kigombolta az ingemen a felső három gombot. Jólesett, hogy meglazult az ing rajtam, bár, igazából nem voltam feszült. Talán inkább izgatott…
   Benyúlt az ingem alá és simogatni kezdte a mellkasom. Éreztem, ahogy ujjai közé fogja a szőrzetemet, de vigyázott, hogy ne okozzon semmiféle kellemetlen érzést. Keze meleg volt, nagyon könnyű és igazán nőies. Időnként lenyúlt a hasamig, de nem tovább. Aztán visszahúzta a kezeit és ujjai a nyakamon játszottak. Végül ismét a vállaimon kötött ki, immár az ingem alatt. Áldottam a sorsot, hogy adott nekem vállakat is. Szerettem szinten tartani magam. Na, nem vittem túlzásba a testgyötrést, de nem is nagyon volt rá szükségem. Soha nem akartam magam izomkötegekkel körülvenni. Anélkül sem kellett szégyellnem az alkatomat. Most engedtem, hogy az ingem lecsússzon és a finom kezek masszírozzanak. Elképzeltem, milyen lehet vele az ágyban. Jelenetek villantak a szemembe. Minden, ami történhetne vagy történni fog, nem hagyva ki a dialógusokat sem. Tetszett, amit láttam és tudtam, hogy bármilyen hozzáállást mutat, nekem biztosan megfelel majd.
   Noha megpróbáltam eltervezni az éjszakát, végül szinte semmi nem úgy alakult, ahogy elgondoltam. Spontán történtek a dolgok, gyors egymásutánban és én egyáltalán nem bántam, hogy ilyen, ötletekben gazdag nővel lehettem. Messze felülmúlta a várakozásomat. Mindegy, hogy hol ért el minket a szűnni nem akaró vágy – ami leginkább az én vágyam volt -, az ő mesteri játéka messzemenően kielégítette az elvárásaimat. Minden helyiségben csináltunk valamit, ami már a perverzitás határát súrolta – legyen szó akár a nappali padlójáról, a konyhában lévő főzőszigetről, a fürdőszobabeli jakuzziról vagy a kivilágított hatalmas teraszról, ahonnan rálátásunk volt a városra és ahol mi is kíváncsi szemek áldozatai lehettünk. Akkor, ott nem érdekelt semmi. A játék hevében valóban elfeledkeztem arról, hogy ki is ez a nő és miért van itt. Olyan tökéletes volt, hogy többször átvillant az agyamon; elveszem feleségül. Most járt nálam először és nem tudom hogyan csinálta, de mintha hosszú évek óta ismerném már. Aztán eszembe jutott, hogy nekem már van feleségem…
   Hamar hajnal lett. Nem tudom, hány aktuson voltunk túl. Ettünk, pezsgőztünk, nevetgéltünk, szexeltünk, aztán újra pezsgőztünk, játszottunk egymás testével, majd megint pezsgő és megint szex. Amikor kifáradtunk, csak ültünk a jakuzzi kellemesen buborékoló, meleg vizében és míg ő a vállamra hajtotta a fejét, fura érzés vett erőt rajtam. Nem akartam, mert túl jó volt és csak bonyodalmakat okozott volna. De ott, akkor, abban a pillanatban minden kétséget kizáróan meg voltam győződve róla, hogy belém szeretett. Csak később jutott eszembe, hogy minden bizonnyal tévedek. 
   
   Reggel kilenc óra volt. Normális körülmények között, ilyenkor már rég a munkám végzem. De ma nem. Ma nem tudok másra gondolni, csak az elmúlt éjszakára. Kinyitottam a notebookot, de nem az e-mailek érdekeltek. És nem érdekeltek a banki információk és az aznapi feladataim sem. Nem érdekelt, hogy még mindig nem vagyok otthon és az sem, hogy a feleségem zokon veheti. A nő adatlapját nyitottam meg. Csak ő érdekelt. Kavargó gondolatokkal írtam neki az újabb e-mailt. Azt akartam, hogy újra eljöjjön. Holnap éjszakára is és a holnaputánira is. És az azt követőre is. És aztán az összes éjszakára és nappalra, ami még ezután jön. 
   A válaszlevelétől először dühös lettem, aminek a helyét hamar átvette a csalódottság, végül pedig szomorúság ült a lelkemre. Nem akart többé eljönni hozzám. Még úgy sem, ha fizetek. Mert tényleg szerelmes lett belém. Én pedig viszonozni akartam. De nem kellek neki. Nem akar látszólag, csak a pénzem miatt velem maradni. Pedig, ha tudná, hogy igazából egyáltalán nem vagyok gazdag és amit látott, az mind valaki másé…

   Csaknem üres pénztárcával bandukoltam le a lépcsőkön. Még a liftet használni sem volt kedvem. Beültem az autóba és mielőtt beindítottam, visszapergettem az egész éjszakát. Hiszen, meg sem tudnám ismételni. Bekapcsoltam a rádiót és elmosolyodtam. Bele kellett nyugodnom, hogy csupán egyetlen csodálatos éjszakára tudtam szerelmet venni…