Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kalandos gyerekkor

2014.03.02



Ritkuló őszen, mint elhagyott pókháló
leng hajam a szélben,
tétova lélegzet formálja sóhajom,
tört lét az egészben.

Sikoltó hasábon kanyargó füstkígyó
könnyet csal szemembe,
izzó fészke melegét kezemben érzem
s te jutsz az eszembe.

Ott voltál a tanyán, hol bátor hős módján
kergettem verebet,
aztán a lankán, hol fáradtan ültem, ha
szaladtam eleget.

Ott voltál az úton, hol rugdostam a port
s körmöm szakítottam,
a gémeskútnál is, hol sáskától félve
csalánba ugrottam.

Ott voltál, ha gyümölcsre éhesen, almát
nagyanyámtól kértem,
még a padláson is, hol rossz gyerekként, csak
magam üldögéltem.

Ott voltál a házban, minek nyári hűsét
oly’ nagyon szerettem,
s aztán akkor is, ha sírva hazavágytam
de mégsem mehettem.

Ott voltál, ha apám jött a faluvégen
s elébe szaladtam,
aztán, mintha sosem akarnám engedni,
ölében maradtam.

Sírtam vagy kacagtam, örültem a létnek
mindig és mindenhol,
s most visszasírlak, hiszen ott voltál te is,
kalandos gyerekkor.




 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

...

(Miriam, 2014.03.03 23:01)

"Ott voltál a tanyán, hol bátor hős módján
kergettem verebet,
aztán a lankán, hol fáradtan ültem, ha
szaladtam eleget."

Ezeknél a soroknál megelevenedett a kép és láttam futni azt a kis szöszke gyereket... :)
Versedet olvasva óhatatlan eszembe jutnak Váci sorai, milyen igazság rejlik benne...
"A gyermek nő bennünk, az árva, meghatódott gyermek,
- sosem felnőtt az ember!"


Re: ...

(Dorian, 2014.03.04 20:20)

Ma is csodálatosnak tartom, ha egy gyermek megélheti az igazi, szabad gyerekkort. Nem kellenek hozzá a világ új vívmányai, nem kell hozzá az, ami lehetővé teszi, hogy ezt itt megírjam; hiszen a gyerekeknek nincs más dolguk, mint gyereknek lenni és megélniük koruk szépségeit és kudarcait...

Örülök, hogy olvastál Miriam, köszönöm! :)