Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Tiéd lettem

2010.11.25



Tiéd lettem végre.
Ragadj hát testemen
Légy ó, forró vihar,
Mi lelkembe süvít.
Mázsás sziklákat
Gördítesz szívemről,
Helyére szerelmed
Vágyakat sűrít.

Simulj hozzám…

Oldhassam testi kínod
Szoríts, míg én simítlak
Hosszan-hosszan,
Amíg csak bírod.
Lelkünk összecsendül,
Összecseppen, mint
Veríték az arcon,
S békésen szunnyad
Bársonyfészkében
Túl az édes harcon.

Velem álmodtál...

S reggel, ha kinyitod szemed
Derengő párás hajnalon
Csak engem kutat
Boldogfényű tekinteted.
Tiéd lettem végre
És én itt maradok
S tudom, ily’ örömteli
Szerelmet neked már
Csak én adhatok…




 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Dorian - ...

2010.11.26 22:47

Akár a múzsája... :)
Köszönöm kedves Merjoe!

merjoe - ...

2010.11.26 22:27

Szenvedélyes, érzéki és egyben romantikus... nagyon szép.

Dorian - ...

2010.11.26 20:43

Kedves Dyke!
Igazán örülök, hogy ilyen szépnek találod! :)
Olyan képeket láttam, amiket nem tudok magamban tartani...

Köszönöm, hogy olvastad!

Dyke - ***

2010.11.26 14:22

Ez gyönyörű lett!
Szerintem eddigi legszebb, legélettelibb szerelmes versed, Dorian! Gratulálok! :)

Ezt a képet nagyon irigylem:
"Lelkünk összecsendül,
Összecseppen, mint
Veríték az arcon"