Lélektáncos (Rólad)
Szitáló álompor szemhéjam mögött,
Selymes lélektáncos az ágyam fölött
Nyugtató kezét vállaimra teszi,
Édes-bús gyötrelmem magához veszi.
Lélekviharom, mint száguldó orkán,
Vágyam most kitörni készülő vulkán.
Ő kedvesen, csitítva suttog nekem,
Édes bársony; ó, mennyire szeretem!
Álmomban untalan, csak velem táncol,
Forró öleléssel magához láncol
Fény-tekintete rajtam állapodik,
Lelkem háborgása, ím csillapodik.
Szerelemágyban nyugszunk már mindketten,
Szívünk semmitől, soha meg nem retten
Bársonyos lelkével boldogan élek,
S, hogy elhagyna engem? - attól nem félek.
szilvia - az erdo