Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Lélektáncos (Rólad)

2010.12.19

 

Szitáló álompor szemhéjam mögött,
Selymes lélektáncos az ágyam fölött
Nyugtató kezét vállaimra teszi,
Édes-bús gyötrelmem magához veszi.

Lélekviharom, mint száguldó orkán,
Vágyam most kitörni készülő vulkán.

Ő kedvesen, csitítva suttog nekem,
Édes bársony; ó, mennyire szeretem!

Álmomban untalan, csak velem táncol,
Forró öleléssel magához láncol
Fény-tekintete rajtam állapodik,
Lelkem háborgása, ím csillapodik.

Szerelemágyban nyugszunk már mindketten,
Szívünk semmitől, soha meg nem retten
Bársonyos lelkével boldogan élek,
S, hogy elhagyna engem? - attól nem félek.




 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szilvia - az erdo

2014.03.10 15:22

egyszer egy erdobe leptem es nem talaltam semit nagyon szretek valakit cask nem lepek

Dorian - Re: az erdo

2014.03.10 20:12

Kedves Szilvia, az erdőben nem találtál semmit? Pedig bizonyára nagy.
Ha nem lépsz, megoldatlanul maradnak a dolgok és talán a lehetőség is elvész...

Dorian - ...

2011.01.12 00:05

Valóban így van... :)
Köszönöm kedves Csilla!

Hulló Csillag - ez is! <3

2011.01.11 01:09

Csodálatos gondolatok.........érzések.....szerelem!
:)

Dorian - ...

2010.12.19 23:43

Szerelem nélkül nem is tudtam volna megírni...
Igazi csoda ihlette...

merjoe - ...

2010.12.19 23:33

Szerelmes verseid lélegzetelállítóak...
Most egy újabb csodát találtam...