Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Háború

2009.07.02

...szinte szájtátva bámulom az ablakon át ezeket az elementális erőket...
...ahogy a szél igyekszik mindjobban megdönteni a fákat...ahogy az esőcseppek hihetetlen erővel csapódnak minden akadálynak...hangos toccsanással jelzik: itt az út vége...nincs több zuhanás...
...hirtelen vakítóan fényes, kékesfehér, szabálytalan vonal fut végig az ég magasából egészen a földig...alig néhány másodperc múlva, rövid csattogások kíséretében, mintha erőt gyűjtene, hatalmas, levegőt is megrázó robaj jelzi, hogy valahol a földben szétszaladt, a semmihez nem fogható erejű energia...háborús zajokra emlékeztet...
...félelmetes és csodálatos...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

eszter - bardocz@digikabel.hu

2010.09.27 07:17

Én is szoktam élvezni az esőt, a vihart, a napsütést, a virágok színét...Kamaszkoromban különösen.Aztán jöttek a gyermekvárás szépségei, félelmei..Ölelhettem, szerethettem két szép fiamat.Hálás vagyok lelküknek, hogy hozzám jöttek és vígasztaltak.Reálisabb lettem,de csöndes órákon elbújok a lelkembe.Mint Te.