Mindig lenyűgöz...
Friss, tiszta, gyönyörű... számomra az ünnepeket idézi, ahányszor látom...

   Amikor kiléptem a házból, felnéztem az égre. Csak az esti sötétség az, ami a tekintetem fogva tartotta. Megannyi fehér kristálycsillag tűnt elő a semmiből és mind az arcom vette célba. Nem fordítottam el a fejem. Jeges pontok helyét éreztem a homlokomon és sűrűn pislognom kellett, mert a pelyhek a szemeimet sem kímélték. Nyitott tenyerem az ég felé fordítva vártam, hadd lássam meleg bőrömön olvadni a hókristályokat...
   Eszembe jutott, mennyire kedvem volna sétálni a hóesésben - talán épp kézenfogva valakivel - és nézni a fényközpontú hópehelygömböket az utcai kandeláberek tetején...
   Egy pohár finom forralt bor, valamelyik utcasarki bódénál... egy szép mosoly a csillogó szemek körül... egy fahéjízű csók, ajándékként, hogy a közelgő karácsonyra híven emlékezzek...

   Nem bánom a hideget sem... most nincs más, csak a hó és én...