Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A bűnös ember...

2010.10.31



   Meghalt a barátom...
Gondolataim még mindig az egyházi temetés körül járnak. Hogy őszinte legyek, nem tudtam, hogy a barátom hívő volt. A pap Istenről beszélt és Krisztusról és arról, hogy az ott, aki a koporsóban fekszik, elnyeri a megbocsátást. Mert életében bűnös volt...
   Emberi törvények szerint bűntelen és büntetlen volt. De kinek van joga azt mondani, hogy Isten előtt bűnös volt? Nincsen a világon egyetlen olyan ember, akinek ne lett volna életében legalább egy tisztátalan gondolata. És mint olyan, Isten előtt máris bűnös.
   De valóban ő a bűnös? Ha hiszünk az isteni teremtésben, akkor nem az követett el bűnt, aki a földre teremtette az embert és szabad akaratot adott neki, hogy az gyakorolhassa az önálló döntés jogát? Hogy akár bűnt is elkövethessen?
   Nem az Isten a bűnös? Biztos, hogy az ő bocsánatát áhítjuk? Miért nem bocsát meg még életünkben, hogy aki kételkedett, az bizonyságot nyerjen? Miért kell meghalnunk ahhoz, hogy a többi ember elhiggye, hogy majd nekik is megbocsát?
Miért nem nézhetünk az emberek szemébe még életünkben és mondhatjuk, hogy "Nézzetek rám! Isten megbocsátott nekem!"

   Hadd idézzek José Silvától:
"Hiszek egy Magasabb Intelligenciában és nagybetűvel írom a nevét, mert tisztelem, de számomra nem Isten..."

   ...és számomra sem...


   Az én bűneimért, az én életemben, az én embertársaim bocsássanak meg!
Ha ők nem oldoznak fel, akkor Isten sem tud...



 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Dorian - ...

2010.11.05 17:57

A katolikus egyház a legnagyobb politikai hatalommal bíró vallásos "szervezet". Az csak természetes, hogy élnek ebbéli hatalmukkal...

Aki hittel él, az "csak" Isten előtt bánja tetteit. (tényleg tisztelet a kivételnek)
A Bibliát nem ismerem... képtelen vagyok elolvasni...

Dyke - ***

2010.11.03 15:03

A pap szavai - ezen én is "kikészülök" néha...
Amikor egy temetésen elkezdett politizálni, meg a bürokráciáról magyarázni, legszívesebben felálltam volna, és otthagytam volna a papot. Nagypapám temetése volt, csak ezért maradtam csendben, nyugton a helyemen.

Sok "hívő" ember a hittel takarózik, és azt hiszi, hogy 1-2 ima elmormolása feloldozást ad a tettei alól. És a lelkiismeret?? Az hol marad? Az őszinte megbánás? Mert ezeket a jeleket viszont nem tapasztalom rajtuk. (tisztelet a kivételnek)

Ezért tartok ott mára, hogy a Bibliát egy jól megírt történetnek tartom, semmi többnek...

Dorian - ...

2010.11.02 18:13

Kedves Dyke!
Én sem hiszek Istenben. Nem tudom elfogadni, hogy a nevében emberek bűnösnek kiáltanak ki minket.
Én is sokat méláztam, amikor a temetésen hallottam a pap szavait...

Én is örülök, hogy olvastad! :)

Dyke - ***

2010.11.02 14:48

Nagyon érdekes eszmefuttatás!
Istenben nem hiszek, így nem volt nehéz azonosulnom a gondolataiddal, a feltett kérdések miértjével...

Az írásod rövidsége ellenére a végéhez érve még maradtam pár percig, és elméláztam a dolgokon.
Örülök, hogy elolvastam! :)