Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Téged vártalak

2010.01.12



Mily furcsa vágy kerget engem újra
Bejárt ösvények lábnyomai között,
Felsejlő madárének gyönyörű dallamától
Magam is szállok a bárányfelhők fölött.

Virágot éltető, dús mezőn repülök
S letippenek oda, hol egyszer már láttalak,
Nem szakíthatlak le most sem, pedig
Mindig és örökké csak Téged vártalak.



 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

fikuszkukisz - ...

2010.07.23 15:55

természetesen

Dorian - ...

2010.07.23 15:50

Tetszik a kép, valóban illik hozzá.
Egy apróságra szeretnélek megkérni. Ha nem okoz gondot, légyszíves írd ki a teljes nevem.
Előre is köszönöm! :)

Dorian J. Woods

fikuszkukisz - ...

2010.07.23 15:45

köszönöm szépen.
http://www.flickr.com/photos/fikuszkukisz/4819124904/
erről a képről lenne szó. azt hiszem passzol a tartalomhoz...

Dorian - ...

2010.07.23 15:20

Kedves Szabolcs!
A nevemmel vagy forrásmegjelöléssel, igen.

fikuszkukisz - vargaszabolcs86@gmail.com

2010.07.23 15:13

megengeded, hogy egy fotóm alatt közöljem a verset?

Dorian - ...

2010.01.13 12:47

Jól érzed...
Valóban az "egyszervolt" emlékek és a reménytelenség az, ami körüllengi a verset...
Örülök, hogy tetszik!

merjoe - ,,,

2010.01.12 23:34

Csak olvasom és olvasom, majd újra olvasom... és egyre jobban tetszik.
Elsőször csak átéreztem. Másodikra rengeteg emlék tört bennem elő, a továbbiakban már a vers harmonikus szerkezete is feltűnt, a sokadik után viszont a reménytelen utáni vágyódás fájdalma hagyattatta veelem abba.