Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hozzád



Bársonykézzel ragadd magadhoz lelkem

Hadd emésszen boldog, éji látomás

Szeretsz-e úgy mást, ahogyan engem

Vagy csak enyém a gyönyörű áldomás?


Pirkadatkor szoríts, hadd szeresselek
Szívhassam magamba buja illatod,

S ha nem vagy velem, hadd keresselek

Mígnem égő szíved végleg itt hagyod.


Izzó emlékekkel vágyom utánad

Fáradtan omlok árnyékod elé,

Szerelmes lelkem újra megtaláltad,

S ha rútul eldobod, meghalok belé.




 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Dorian - ...

2010.11.07 23:17

Mert gyönyörűség ihlette... :)
Köszönöm!

merjoe - ...

2010.11.07 22:40

Gyönyörű!
Csodás verseket írsz!

Dorian - ...

2010.10.18 20:43

Ha beteljesül...

Roxan - """

2010.10.17 23:37

Mikorra?

Dorian - ...

2010.08.16 16:27

Majd idővel...

Roxan - """

2010.08.16 01:17

Nem múlt el. :(

Dorian - ...

2010.08.04 21:31

Ha szívhez szól, annak örülök. Biztosan elmúlik a szorítás...
Köszönöm, hogy olvastad kedves Roxan!

Roxan - """

2010.08.04 00:13

Nem győzök betelni verseddel. Szívhez szól, de szívet szorít.