Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hajnal

2010.01.05



Milyen bágyadtan érint meg a hajnal
Gyűrött párnákon szendereg az álmunk
Látlak behunyt szemmel, s lassan Hozzád érek
Csak Te vagy és én, senki más nincs nálunk.

Vágyak ébresztenek, s tüzek lobbannak fel
Szép arcod pírjára álomcsókot adok
Úgy akarom, ölelésed soha ne múljon el
Karjaidban vagyok, s mindig ott maradok.

Lelkünk is összeér, nem csak forró ajkunk
Testünkön átfut a bódító remegés
A felkelő nap is csak mosolyog rajtunk
Mert nem akar múlni a szerelmes lebegés.



 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.