Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ha mást nem is

2010.07.02



Ha mást nem is - hadd osszam veled félelmeim!
Átkos magányban szövődnek
Zsebretett gondolataim.


Ha mást nem is - hadd osszam veled rút álmaim!
Aljas sötétségben nyílnak
Rozsdamart vasvirágaim.


Ha mást nem is - adj nekem fényes bátorságot!
Csilladjon rám szembogarad,
Hadd űzzek hű gyávaságot.


Ha mást nem is - adj nekem egyetlen érintést!
Borzongnék selymes kezedtől,
S felednék rémes ébredést.




 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Dorian - ...

2010.07.09 22:11

Kedves Dyke!
Köszönöm a verselemzést! :)
Valóban érdekes a kettősség a versben és talán önzőséget takar - pedig nem így van. Mondanivalójában a ki nem mondott kölcsönösség rejtőzik...

Örülök, hogy tetszett! :)

Dyke - ***

2010.07.09 19:36

Felfokozott érzelmekkel értem a versed végére!
Ez a kettős érzés - hogy a megosztani vágyott dolgok negatívak, de a célszemély iránt pozitív érzelmek sugárzását érzem - az utolsó szakaszban megváltozik, és végre jó dologra vágysz... :)
Kívánom, hogy mindig teljesüljön... ha más nem is... ;)
Összességében egy szépen felépített, és nagyszerű verset olvashattam Tőled!
Gratulálok, és köszönöm az élményt! :_)

Dorian - ...

2010.07.03 15:31

Köszönöm kedves Roxan!
Szép folytatást írtál! :)

Roxan - """

2010.07.03 12:11

Ha mást nem is - adj féktelen álmot nekem!
Gyötrelmes napjaim után,
Tiéd minden éjjelem.