Ábrándozás
Távolba révedő tekintettel ábrándoz
Szemem az alkonyuló ég színére,
Minthogy rózsaszín ajkadra tapasztám
A magam ajkát, úgy szomjúhoz mézes ízedre.
Bársonyos érintésed melegen fázlal, s kérges
Tenyérrel vonom arcod magamra, mert szívemre
Szíveddel támaszkodj, ha valón akarsz engemet
Szemem téged ábrándoz újabb szerelemre.
