Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Megírlak...

2009.11.26

   
   Na persze... miközben kortyolgatom a teám, folyton rápillantok...
   - Nem, nem! Menj innen! - mondom neki mosolyogva... olvasná, amit írok...
   
   Majd olvashatja, amikor szólok. Addig nem. Persze, most is itt áll mögöttem és azt nézi, miket gépelek... és mindig mosolyog (- azért nem mindig - mondja most)... és valóban; nem mindig, de akkor is épp olyan szépnek tartom... bár mosolygósan szebb...
   - Kinek írod ezt? - kérdi.
   - Hát annak, aki olvasni fogja - mondom - és egyáltalán nem bánom. Remélem, Te sem...
   - Nem, én sem - mondja.
   Most azt mondtam neki, hogy üljön le a fotelba... vagy feküdjön az ágyra... mindegy, csak még egy kicsit ne legyen itt...
   Lefekszik az ágyra. Szép barna szemeivel rám néz. Olyan meleg a tekintete. Bekapcsolja a tévét...
   Most nyugodtan írhatok...
   Odapillantok. Persze, hogy engem néz... és mosolyog. A két orcáján a kis gömböcskék egész magasra kúsznak. Nem is mosolyog... hangtalanul nevet...
   Amikor sokáig rajta felejtem a tekintetem megszólal: - Mit nézel?
   Naná, hogy Őt. Hiszen, Ő van itt. Oldalt fekszik és a kezére támaszkodik. Látom rajta, hogy nem nagyon tud a tévére figyelni. Folyton rám mosolyog. Csillog a szeme... a pohár bor biztosan jót tett. Sikerült ellazulnia...
    Vajon le tudom-e írni valaha, amit ilyenkor érzek?
    Nyugodt vagyok, mert itt van. Amikor Ő simogat, aludni vágyom, mert álmodni szeretnék... csodás álmokat. Összeköt minket a boldogság szivárványszínű fonala. Mámorító érzés...
   - Most már idejöhetsz... csak még a végére írok valamit...
    Nagyon kíváncsi, mert szinte azonnal itt terem.
   Ülök a gép előtt a bőrfotelemben. Mögém áll, átkarolja a nyakam... arcát, arcomhoz érinti... hajtincsei csiklandozzák az arcom. Beleborzongok...
   Kedves búgó hangján megró egy kicsit, mert ha írok, a bejegyzés elejét nem látja. Máris végzek, mondom neki... csak egy utolsó mondat...

    Ha csak tizede igaz lenne annak, amit leírtam, máris boldog lennék.
Ezt már nem látja...
   ...eltűnt...




 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

eszter - bardocz@digikabel.hu

2010.09.25 08:16

..én megkönnyeztem..

bbrita75 - bbrita75@gmail.com

2010.01.10 19:05

....ezt is nagyon szeretem..mert keserédes,de lágyan simogató.