Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Charlie

 

   

   Éjjeli egy óra körül járhatott az idő. Charlie ült a fotelban maga alá húzott lábakkal és várt. Rajta kívül senki nem volt otthon, a többiek elutaztak. Félt egyedül. Nem jól aludt mostanában, de tudta, ma biztosan nem alszik majd egyáltalán. Minden idegszála ki volt hegyezve. Érezte, hogy nemsokára eljön az idegen, aki már jó néhány napja itt motoszkált a ház körül; két éjjel is itt járt. A fickó több környékbeli házba is betört az elmúlt néhány hónapban.
   Hirtelen, éles zaj csapta meg a fülét, szíve hevesen dobogni kezdett. Otthagyta a fotelt és lassan elindult a nappali ajtaja felé. Kidugta a fejét az előtérbe, de nem látott senkit. Kilépett az ajtón és lopakodva elindult felfelé a lépcsőn, hogy körülnézzen az emeleten is. A lépcső tetején megállt és megpróbálta bemérni, hogy a négy szoba közül, melyikből szűrődik ki zaj. Miután nem hallott semmit, benézett az egyik szobába. Érezte a frissen mosott ágynemű illatát és látta, ahogy a hold bevilágít az ablakon. Mivel nem volt bent senki, kifordult a szobából és benézett a másikba. Örült, hogy a sötétséget, csak a hold fénye töri meg, így ha elég óvatosan járkál a házban, csaknem észrevétlen maradhat.

   A fekete bőrű férfi a konyha hátsó ajtaját nyomta be, amilyen halkan csak tudta. Belépett és egy percig mozdulatlanul figyelt. Kívülről úgy látta, senki nincs a házban. Már régóta figyelte a környéket és feltűnt neki, hogy minden hétvégén kiürül egy ház, mert errefelé a családok  szeretnek kirándulni. Ezt a házat, csak kétszer vette szemügyre, de most, hogy megüresedett, elérkezettnek látta az időt a kifosztásához. Ez az utolsó akció, gondolta. Aztán el kell tűnnie a környékről. Körülnézett a konyhában és hozzáértően bólogatva nyugtázta, hogy értékes eszközökkel van tele a helyiség. Tehetősnek bizonyult a család és remélte, a szobákban sem csak filléres csecsebecséket talál. Odalépett a hűtőszekrényhez, kinyitotta az ajtaját és néhány pillanatig meredten nézett a polcokra, hogy a sötétben felismerje a formákat. Nem világított a hűtő lámpája, hiszen mielőtt befeszítette az ajtót, a ház oldalán lévő villamos dobozban elvágta a vezetékeket. Nyugodtan kutatni kezdett az ételek közt és közben arra gondolt, hogy jó lenne harapni valamit.

   Charlie bement a harmadik szobába. Benézett még a fotel mögé és az ágy alá is. Aztán kiment az ajtón, hogy szemügyre vegye a negyedik szobát is, de a folyosón megállt és szinte megdermedve beleszagolt a levegőbe; orrát megütötte a banán semmihez nem hasonlító, átható illata. Egy percig állt így és bár a félelemtől nehezére esett, megpróbált nagyon halkan lélegezni. Lassan lépett néhányat és benézett az utolsó szobába is. Tudta, hogy nem ott találja a betörőt, a banánillat a lépcső felől jött. Aprókat lépve elindult visszafelé, de a lépcső tetején megállt. Most már jól hallotta a zörgést, ami a konyhából szűrődött ki. Ösztönei azt súgták, lopakodjon le és rajtaütésszerűen támadja meg a fickót, akinek az ijedtségtől talán inába száll a bátorsága és elmenekül. Kettőt lépett lefelé e lépcsőn, de hirtelen megállt. Egy lábat látott kilépni a konyhából.

   A férfi jóízűen megette a banánt és a héját a főzőlapra dobta. Kinyitotta a egyik felső szekrényt és mint aki tudja mit, hol keressen, levette a tárolóedényeket és sorra nyitogatta őket. Nemes egyszerűséggel kiöntötte a tartalmukat a padlóra, ahol kis idő múlva a liszt, cukor és sóhalmokat mindenféle fűszerek tarkították. Az egyik edényben félbehajtott bankjegyeket és aprópénzt talált, amit zsebrevágott, a dobozt pedig a padlóra ejtette. Befejezte a keresést és elindult a nappali felé, ahol az értékeket remélte. Kilépett a konyhából, de egy pillanatra még visszafordult. Valami megcsillant az asztalon. Majd visszafelé megnézem, gondolta, azzal otthagyta a konyhát, hogy a szemben lévő nappaliban folytassa a kutatást.

   Charlie visszalépett a lépcső tetejére és oldalra ugrott, hogy kikerüljön a betörő látóteréből. Néhány másodperccel később hallotta, amint a betörő átmegy a nappaliba. Lassan lenézett a földszintre és mivel nem látott senkit, lopakodni kezdett lefelé. Amikor leért, bepillantott a konyhába. Furcsa rendetlenséget látott, de nem akart bemenni. Még mindig érezte a banán egyre halványuló illatát. Átosont a nappalihoz és benézett a helyiségbe. A betörő épp az egyik szekrényt próbálta kinyitni, de az kulcsra volt zárva. Figyelte, ahogy a férfi kesztyűs kezét ökölbe szorítva, teljes erőből belevágott a szekrényajtó üvegébe, amitől az hangos csörgéssel betört. Ekkor Charlie futni kezdett a háttal álló férfi felé, felugrott és teljes erőből a szekrény felé lökte. Amikor hallotta, hogy a betörő szinte felsikolt a fájdalomtól, ő maga is megijedt és kirohant a nappaliból.

   A férfi meglepetten kiáltott fel és arccal beleesett az ajtóban maradt üvegcserepekbe. Nyakát éles fájdalom járta át.  Kezét arcára szorítva, fájdalmas nyögéssel esett össze a szekrény előtt. Először fel sem fogta, mi történt. Biztos volt benne, hogy üres a ház. Nem látta a támadóját, aki miután belelökte az üvegbe, el is tűnt. Nem lehet, hogy ez is egy istenverte ház, ahol szellemek vannak!  Érezte, hogy valami meleg folyik végig a nyakán. Nyögve oldalra fordult és látta, amint kis tócsába gyűlik össze a vér a válla mellett. Valahonnan kötszert kell szereznie, el kell állítani a vérzést. Megpróbált felállni, de megbicsaklott a lába és térdre esett. Kezét a nyakára nyomta. Újra nekigyürkőzött, felállt és véres kezével a bútoroknak támaszkodva elindult kifelé a nappaliból. A vér, csak egyre csordogált a nyakából és az ingét már egészen eláztatta. Kitámolygott az előtérbe és megkapaszkodott a lépcső korlátjába. Már szédült és néhány pillanatra elmosódtak a tárgyak. Fent lehet a fürdőszoba, gondolta, de érezte, nem lenne ereje felmenni. Egy kis árnyék megmozdult a konyhában. Érezte, ahogy a szíve az adrenalin hatására még jobban pumpálja ki a vért a nyakán lévő sérült artérián. Émelyegni kezdett. Lassan bement a konyhába és odament a mosogatóhoz. Elsőre nem tudta megnyitni a csapot, annyira csúszott a keze a vértől. Összeszedte minden erejét és újra megpróbálta - ezúttal sikerült. Szabad kezébe vizet engedett és az arcára locsolta. Abban a pillanatban éles fájdalom hasított a combja belső felébe. Mintha valami belemart volna.
   - Úristen! Ez nem lehet igaz – hörögte.
   A félelemtől és a fájdalomtól felordított. Hátrálni kezdett a konyhaasztal felé, amibe megpróbált megkapaszkodni. Már nagyon szédült és nem jól látott. Utolsó erejét összeszedve próbált állva maradni. Nagyon fáradtnak érezte magát. Mintha kicsúszna a talaj a lába alól. Pillanatokig bírta még, aztán összeesett, magával rántva az asztalt is.

   Charlie a konyha távolabbi sarkában állt és a férfit nézte. Már nem félt. Érezte, hogy túl van a nehezén és akár aludni is térhet. Ez az ember már nem fog ártani senkinek. Tudta, hogyha a többiek hazajönnek, nagy zűrzavar lesz, de őt nem fogják hibáztatni. Majd itt marad a konyhában és vigyáz a férfira, hogy el ne menjen.

   A fekete férfi erőlködve kinyitotta a szemét, oldalra nézett és észrevette az asztalról leesett, csillogó tárgyat, amit visszafelé akart megnézni. Kezével addig tapogatózott, míg meg nem találta. Közel emelte a szeméhez. Egy kutyanyakörv volt; ráfűzve egy kis kerek, ezüstszínű lapocska és rajta egy név. Mielőtt végleg elájult, még sikerült a hold fényében nehezen kibetűznie:

 

 "Charlie" 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Dorian - ...

2010.09.26 12:10

Egy filmben valóban nehezebben lehetne elrejteni ezt a "főhőst", mint a szavak közt.
Örülök, hogy tetszett!
Köszönöm!

eszter - bardocz@digikabel.hu

2010.09.25 07:09

Nagyon izgalmas! Végig tudod tartani a feszültséget.
Az utolsó 2 mondattal tovább fokozod, és megdöbbentesz.
Ebből nem is lehetne filmet csinálni.........
Köszönöm!