Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Úton

2011.04.18

  

   A boldogsághoz vezető út legtöbbször rögös. Ha el akarjuk kerülni a fájdalmakat, amik ezen az úton várnak ránk, talán soha nem érünk célba. Nem akarhatjuk, hogy minden gyorsan és simán menjen, hiszen úgy elveszíti minden jelentőségét maga az érzés - az érzés, amit úgy fogalmazunk meg: boldogság...
   Kell a szép, kell a jó. Kell a felemelkedés és kell a szenvedés is. Ezeken keresztül látjuk meg azt a puha, meleg, bársonyosan simogató valamit, amit oly nagyon áhítunk... és nem baj, ha sokáig nem érünk oda. Ha már a közelében vagyunk, úgy is jó. Szép érzéseket ad nekünk... és mindig a kezünkben lesz a lehetőség, hogy elérjük...
Vannak, akiknek hamar megadatik, hogy átéljék - ők igazán szerencsések, főleg, ha egy életen keresztül őrizhetik a kincset. És vannak, akik piszkosul hosszú és nehéz utat járnak be, mégsem tapasztalhatják meg ennek a csodának az igazi mivoltát. Ám nem szegényebbek ők sem, hiszen nekik sokkal kevesebb is elég ahhoz, hogy átéljenek valamit, ami már majdnem olyan. És van, aki talán már nem is a boldogságot vágyja, csak a lehetőségét annak, hogy talán egyszer ő is elérheti, átérezheti... és már ettől boldog...

   Pedig, talán épp ő érdemelné meg igazán...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Dorian - ...

2011.04.19 20:00

Kedves Miriam, örülök, hogy olvastad!

Miriam - ...

2011.04.18 22:14

Örülök, hogy ezeket a szép gondolataidat itt olvashatom ismét...